Bár ez a kis idézet egy híres hosszútáv futótól származik, az élet minden területére le lehet fordítani, így az iskolás létünkre is. Természetesen vannak, akiknek már csak emlék, de van, aki szülőként „nyakig benne van” ebben a történetben.

Több variáció lehetséges, de egy közös pont van bennük és ez foglalkoztatja a szülőket és a gyerekeket is: szeptember 1., iskola kezdés.

Van, aki most kezdi az általános iskolát, van, aki a középiskolát, van, aki alsóból megy felsőbe, vagy aki csak eggyel magasabb osztályba megy.

Vagy így, vagy úgy, de kicsi izgalom biztosan párosul a holnapi naphoz mindenkinek. A szülőknek inkább az, hogy mi lesz reggel: felkelés, tömegközlekedés.

A nebulók pedig más miatt izgulhatnak. Ki lesz a tanítónéni, kik lesznek az osztálytársak? Nem egyszerű helyzet nekik sem.

Sokan egy hosszú út kezdetéhez érkeznek, sokaknak már látszik a cél. Megannyi motiváció, megannyi stratégia. Edzések, különórák, logisztika. Néha majd káosz, de reményeink szerint rövid időn belül mindenkinél beáll egyfajta rend, rendszer.

Csakúgy, mint tavaly, idén sem kívánhatunk mást, mint a szülőknek (és a pedagógusoknak) végtelen türelmet, megértést, a gyerkőcöknek (fiatal felnőtteknek) pedig érdeklődést, kíváncsiságot, erőt, energiát. Ha így lesz mindenki számára problémamentes lesz az idei tanév.

És itt egy kicsit hadd beszéljünk „haza”: minden kollégának a Civisnél, minden hozzátartozónak, minden barátunknak és mindenkinek azt kívánjuk, hogy az előttünk álló napok, legyenek minél zökkenőmentesebbek.