Nagyon egyszerűen fogalmazva a remény a  jövőbe vetett, pozitív eredmények megvalósulására tett gondolat, gondolat kísérlet. Valószínű tehát – bár nem vagyok antropológus –, de talán egyidős lehet az emberrel.

Akkor ez most jó vagy rossz? Ki dönti el, hogy kell-e reménykedni vagy hagyjuk az egészet?

Nézzük mit mond róla Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez c. versében:

 „Főldiekkel játszó / Égi tűnemény, / Istenségnek látszó / Csalfa, vak Remény!

Kit teremt magának / A boldogtalan, / S mint védangyalának, / Bókol úntalan.

Síma száddal mit kecsegtetsz? / Mért nevetsz felém? / Kétes kedvet mért csepegtetsz / Még most is belém? / Csak maradj magadnak! / Biztatóm valál; / Hittem szép szavadnak:

Mégis megcsalál.”

 Azt hiszem, ha ebből indulunk ki, akkor bizony nem sok jóval kecsegtet minket az, hogy egyáltalán elkezdjünk reménykedni.

Ugyanakkor a jövőbe vetett pozitív hit, azt hiszem, hogy mindannyiunknak joga, divatos szóval  ez mindenkinek jár és ha ez elvész, akkor tényleg elvész minden.

Hihetetlen dolgokat lehetne felsorolni. Biztos Önnek is eszébe jut legalább egy olyan eset, aminek a kimenetelére semmi biztosíték sem volt. Már szinte le is mondtak róla, mégis megvalósult. Mi ez, ha nem maga a remény megvalósulása. Visszacsatolva az adventhez, az első gyertya az adventi koszorún a hitet jelképezi, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy reménykedjünk.

A remény a minden. Meggyőződésem, hogy remény nélkül semmik vagyunk. Ha a reménytelenséget választjuk osztályrészül, akkor bizony az életünkbe számtalan buktató és negatív dolog is kerülhet.

Mindig van remény – hangzik el a Gyűrűk ura című filmben és valóban. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen másba nem tudunk kapaszkodni, csak ebbe! Ebbe viszont nagyon kell, mert óriási ereje van!

Kérem Önöket, hogy fogadják szeretettel az alábbi kisfilmet, osszák meg és adjunk reményt egy olyan srácnak, aki sok szempontból példát mutat nekünk.